Bizonytalanul nézett rá, majd a kérdésre, hogy segítene-e, igent mondott, és a felismerés szikrájával a szemében elindult az emeletre. Egészen a lépcső aljáig tartotta a szemkontaktust, annak ellenére, hogy teljesen hátra kellett fordítania a fejét. Aztán nyugodt tempóban felsétált a balra kanyarodó lépcsőn, és eltűnt a szürkészöldre festett falú folyosón.
És nem jött vissza.
Az akkor eltelt három percben világossá vált a pultnál álló férfi számára, hogy ez a nap mindkettőjük életét megváltoztatta. Valami véget ért. Véget ért a mismásolás, véget értek a hazugságok.
És ez bizony probléma. Mert a felnerülő kérdésekre nem lesznek válaszok.
Az autó felé azonban az egész már nem tűnt fontosnak számára.
Horák Árpád 