422. nap

Elgondolkodva gyűrögette a ruhája ujját, a szája szélét beharapta, és lassan ringatta magát. Se egy felnőtt férfihez, se egy apához nem illett ez a viselkedés, de a közösség elismert tagjaként bármit megtehetett: még azt is, kimutassa a lánya iránt érzett szeretetét.
Senki nem reagált arra, amit csinált. A rangban messze felette álló, a közvetlenül a fejedelmet szolgáló táltos is a lányát nézte, és magának bólogatott.
Ő nem értette, hogy mi értelme van ennek a találkozónak, miért kell ezt titokban tartani, de úgy tett, ahogy ilyen helyzetben mindig: hagyta, hogy a szíve vezesse. Ez életének mind a negyvenhárom évében tökéletesen bevált neki.