Bár hallotta a boldogan sivítozó gyerekek meztelen talpának csattanását a vizes agyagon, a szeme a semmibe révedt, és Emesére gondolt. A lányának ez túl nagy teher. A fejedelem és egy titokban tartott találkozó, egy olyan feladattal, amit még ő sem ért. Mi az, hogy majd egyesülnek, ha eljön az ideje? És addig? A fejedelem azt mondta Emesének: tudod a dolgod! De hát honnan tudná?
Visszafordította a fejét a nap felé, ami egyre erősödve, már-már nappali világosságba borította a liget szélén álló jurtatábort.
Nincs több, mint egy napja, hogy a fejedelem elment, ráhagyva minden terhet.
És Emese ma reggel sugárzóan boldog, mintha a tegnapot elfújta volna az éjszaka támadó viharos szél.
424. nap
Horák Árpád 