Nehezen talált olyan helyet a bejárat mellett előszobának kinevezett fal előtt, ahova a cipőjét rakhatta. Mindent elborítottak a gyerekcipők. Egy szőnyegbombázás után néz ki így egy mező: nem volt egy talpalatnyi hely sem, amit ne fedett volna egy cipő, szandál vagy papucs.
De feltalálta magát. Mint, mindig, minden helyzetben, most is nyugodt maradt, és mosolyogva jutott el a nappalin át az étkezőig, ahol a házaspár az asztalnál ülve várta. Nem tudott úgy leülni, hogy ne kerüljön velük szembe, azt az érzetet keltve, mintha össze akarna csapni velük, ezért a nővel szemben ült le.
Amúgy is hozzá jött, nem a férjéhez. A férfi csak ballaszt volt. Szükséges rossz.
429. nap
Horák Árpád 