Suhogva követte a ruhája, ahogy átvágott a biztonsági épület parkolóján, aztán bevágta magát a buggyjába, és nagy gázt adva elíndult a terület közepén álló házak felé.
Nem így képzelte. A nehéz, díszes palástot, amit csak ünnepi alkalmakkor viselt, még talán így. De sem a biztonsági kamerák képét közvetítő monitorokat, sem a buggyt, sem a hétköznapi házakat. Seprűt várt, és egy az erdő mélyén megbújó kunyhót. Félhomályt, üstben fortyogó gyanús színű kotyvalékot és sejtelmes zajokat. Amikor kilenc évesen eljöttek érte, nem tudta, hogy ilyen lesz. De a romantikus elképzeléseinek gyorsan véget vetett a valóság, amit aztán megszeretett.
És most ezt a valóságot akarták elpusztítani.
Horák Árpád 