A szomszédok átjártak hozzá: süteményekkel, kerti parti meghívásokkal traktálták. A kedves kobold pedig megette a süteményeket, és elment a partikra. Beszélgetett velük, meghallgatta és megismerte őket. A gyorsan múló évek alatt a közösség részévé vált: már hozzájuk tartozott.
Aztán, – észrevétlenül -, egy új szintre lépett. Már bevásárlásokat is vállalt, elhozta a gyereket az iskolából, beengedte a vízvezetékszerelőt, ha a szomszéd dolgozott: a kölcsönös bizalom legmagasabb fokára lépett.
A közösségben csak Sarah volt az, aki nem szerette őt. Mindig azt mondta – persze csak ha nem volt ott -, hogy az öreg szeme nem őszinte.
Na, de ki figyel oda egy kilenc éves lányra?
Horák Árpád 