Selymesnek, szinte olajosnak érezte a vizet, ahogy a csuklóját megmerítette a tóban. Közvetlenül a parton guggolt, és a tó másik oldalán fekvő erdő felett repülő kínai lámpásokat nézte. A szeme párás volt, és ólmos fáradtságot érzett.
Nehézkesen felemelkedett, és a mögötte álló férfi felé fordult. Az biztatóan bólintott felé, és anélkül, hogy megszólalt volna, az ég egy pontjára bökött a mutatóujjával. A felhők elvonultak a hold előtt, halványan derengő ezüstös fénybe borítotva a tájat.
A nő tudta, hogy indulniuk kell: éjfélig maradhattak volna, és már kettő is elmúlt.
De nem tudott elindulni. Számára még nem ért véget ez a temetés.
456. nap
Horák Árpád 