A nap a pályája legmagasabb pontjáról sütött le a szökőkút szélén ülő lányra,aki nem sokkal múlt tíz, és elmélyülten görbítette meg jobb kezén a mutatóujját, és előbbre pöckölte vele az előtte lévő egyik követ. Boldogan egyenesedett fel, örömmel állapítva meg, hogy ismét a bal oldali szerzett vezetést. Elégedetten emelte a szájához a bal kezében lévő fénylő, zöld almát, és hatalmasat harapott belőle. Kuncogva rágta hangosan, szándékosan a szükségesnél többször harapva rá minden egyes falatra. Élvezte, hogy az osztálya már messze jár: csak ő maradt le. Az, hogy eltévedhet a hatalmas kastélyban, eszébe sem jutott: épp tizenhetedszer járt itt.
463. nap
Horák Árpád 