Mozdulatlanná dermedt a hangtól, ami egy felfújt papírzacskó kidurranására emlékeztette. Fülelt a sötétben: a hang jobbról jött, nem a lámpa felől. Behúnyta a szemét, hogy kiélesítse az érzékszerveit; feleslegesen. A jobbról jövő hang egyre hangosabb kaparászássá változott, egyre vadabb, már-már dühödt harccá valamivel. Aztán a teljes csend. Látta a lelki szemei előtt a padlásról a nappaliba tévedt pele megmerevedett fejében mélyen ülő fekete gombszemeket.
Aztán újabb eszeveszett kaparás, egy-két rágással kombinálva. Aztán a csend után a lábak ütemes csattogása, ahogy a fürdőszoba felé igyekszik.
Megint hátranyúl, hogy visszahozza a világosságot a szobába, de a kapcsoló csak kattog: a lámpa nem engedelmeskedik.
(470.) A lámpa 2. rész
Horák Árpád 