A rózsa fehér volt, zölddel és narancssárga kreppapírral. Egy komoly csokor benyomását keltette, annak ellenére, hogy egy szál virág volt a zöldek közepén.
A virágkötő elégedetten nyújtotta át a férfinek, magabiztosan mosolyogva, azt közvetítve a világ felé, hogy ez a csokor bizony fantasztikus lett.
A férfi is elégedett volt. Kilépett a bolt ajtaján, és a parkoló szélén álló bokrok árnyekába sétált. Negyven fok volt a napon, és még tíz perc volt a megbeszélt időpontig. A kocsi, ami érte jött, rendszeresen késett; most se számított másra. Lassan vette a levegőt, a szívverése lelassult, a mozdulatai óvatosak lettek: állva került egy másik tudatállapotba.
Ezért nem vette észre a nőt.
Horák Árpád 