482. nap

A százharmichetedik napon lépett ki a házból. Soha nem volt még ilyen hosszú a tél, ami úgy kötötte röghöz, mint parasztot a törvény.
Nyolc éve élt az északi sarkkör felett a rönkházban, de most először szorult be hónapokra. Élelme, vize bőséggel volt, egyetlen veszély, ami rá leselkedett, önmaga volt. A több, mint négy hónap egyedül, húsz négyzetméteren, próbára tette a lelki erejét.
És akkor, amikor végre kilépett az ajtón, úgy érezte, hogy újra megszületett. Az első szippantás, ami megtöltötte a tüdejét, a szívét is megtöltötte. Elöntötte az életerő, a tettvágy és a szabadságnak az foka, aminél nincs nagyobb.
Boldog volt.