A macska az ablakpárkányra ugrott, amikor a látogató az előszobából a nappaliba lépett. A hátát meggörbítette, a fejét a föld közelében tartva, meredten bámult felfelé. Nem lehetett tudni, hogy fél, vagy simogatásra vágyik a belépőtől.
A férfi leült a kanapéra, csendben várva a felajánlott italt. A házigazda még a konyhában töltötte a poharakat, amikor a macska leugrott, és az ölébe ült. A nő, tálcával a kezében, meghökkenve torpant meg az ajtóban.
– Nahát. Ilyet még sosem csinált.
Bizonytalanul méregette a macskát és a férfit.
– Engem minden macska szeret.
A férfi mondata nem érte el a célját: a nő tekintete szúrósról ellenségesre változott.
485. nap
Horák Árpád 