A fürdőszoba-ablakból ugrott le, leverve a légfrissítőt, végigfutott az előszobán, be a konyhába, ahol egy szökkenéssel a konyhapulton termett, még egy dobbantás, repült a kéztörlő és egy flakon fertőtlenítőszer. A másik, aki fele akkora volt, lemaradva követte. Igaz, hogy le volt maradva, de a lelkesedését az egész utca halotta: a hangja, valahol a visítás és nyafogás között volt, a hangmagasságát pedig úgy váltogatta, mint Pavarotti fénykorában.
Nem lehetett tudni, hogy mit halottak meg, de mindig egyszerre merevedtek meg, és fordították a fejüket a nappali kazettás ablaka felé.
Ezek a szünetek nem tartották sokáig: a játék mindennél jobban érdekelte őket.
Mindennél.
492. nap
Horák Árpád 