Jellegzetes angol vasútállomás volt, a város szélén, kis, vörös téglából kirakott kerítéssel, és egy mindig sáros bekötőúttal, ami a kertvárosi házak felé vezetett. Volt egy helyes kis tornya, egy olyan funkció nélküli, fene se tudja miért épített ablakkal az oldalán, ami a sínek felé nézett. Az élénk sárgára festett falak, a kopott kövek és a diófából készült padok olyan benyomását tettek az ide érkezőkre, mintha visszarepültek volna az időben a múlt századba, vagy még inkább az azt megelőzőbe.
A vasutas, irreálisan vastag bajusszal, mindig mosolyogva várta a leszálló utasokat, és mindegyiknek külön köszönt. Ez a londoni gyors érkezése után másfél száz embert jelentett.
Ő azonban egyet sem hagyott ki. Soha.
493. nap
Horák Árpád 