Megdőlve állt a fal mellett, csak az egyik sarkával támaszkodva a párkány alsó részére. Két piros kábel is tartotta, ezeket az árnyék jótékony homályba burkolta, megvédve a kíváncsi tekintetektől. Ezekből nem volt hiány: hetente változtak, néha gyakrabban, és nem lehetett tudni, hogy az ostobaságuk, vagy a rövid idő, amit előtte eltöltöttek, volt az oka annak, hogy semmit nem vettek észre az egészből.
Semmit. Mint a vakok, akik a földön heverő pénztárca mellett mennek el úgy, hogy nem tudják: most hagytak egy kisebb vagyont a porban.
Mégsem maradhatott a helyén. A tűz már égett, ami hamuvá változtatva repíti majd az ég felé.
Hogy örökre megsemmisüljön.
499. nap
Horák Árpád 