A csikó az udvar közepén, a porban feküdt, jó kétszáz méterre a fakerítéstől. Az anyja három napja nem engedett senkit a közelébe, vadul rátámadt mindenkire, a szeme eszelősen csillogott. Aznap az állatorvos már csak fél órára ment ki, újra elmondta, hogy menthetetlen az állat. Menthetetlen, ezt a szót használta.
A gazda a sokat látottak nyugalmával figyelte, ahogy a csikó megpróbálja felemelni a fejét. Az anyja közelebb ment hozzá, fújtatott az orrával, bátorítóan megbökte, hiába: nem tudott segíteni neki.
A ménes a legelőn volt, ma már be kellett hozni őket, holnap körmözés lesz. Senkinek nem volt ötlete, ezt hogy csinálják: a csikó a legroszabb helyen feküdt.
500. nap
Horák Árpád 