Feszülten babrált a ruha pántjával, az belevágott a vállába, piros csíkot hagyva maga után, ahogy félrehúzta. Bosszúsan nézett a tükörbe, visszahúzta a pántot, idegesen dobbantott, lenyunyta a szemét, magában átkozva a napot, aminek sosem szabadott volna eljönnie: a húga előbb megy férjhez, mint ő.
Lerántotta a ruha felső részét, egészen a hasáig, azzal a szándékkal, hogy átöltözik, de a mozdulat félbeszakadt: megint azt érezte. Tudta, hogy ilyen nincs, képzeli az egészet, a keze mégis a hasára vándorolt, arra a pontra, ahol a csókot érezte. Napok óta azt érezte, hogy valaki megcsókolja a hasát, épp a köldöke felett.
Azt is tudta, ki az a valaki.
(503.) Dóra
Horák Árpád 