Az ösvény jobb oldalán sétált a dombtető felé, a sárgából vörösbe váltó levelű bokrok mellett. Kellemes kora őszi idő volt, a nap magasan állt, megtartva nyári erejét, még égette az arcát, ahogy kiért az árnyékból.
Három kocogó kerülte el, amíg a domb másik oldalán lévő lépcsőig ért, és még kettő jött szembe. Hétköznap volt, meglepte a nagy forgalom, a kora délután időpont ellenére, az emberek a szabadba vágytak. Valami lehetett a levegőben, a mentő reggel óta ment, folyamatosan sziréna hangját hallotta, ő maga pedig hajnal óta ébren volt, mégsem kezdte el az aznapra tervezett feladatát. A pékségben mindig mosolygó eladó bosszúsan dünnyögött, amíg rendelt: ennél több bizonyíték nem kellett neki, napkitörés, gondolta.
508. nap
Horák Árpád 