Lassan haladt lefele az ösvényen, és bágyadtan intett oda a sietve távozó nőnek. Megint szembesült azzal, hogy jobban ismeri az embereket önmaguknál, az teljesen értelmetlen összecsapás mégsem zökkentette ki a lelki nyugalmából. Már nem mozgatta a téma, elfogadta, hogy ez van, és úgy sétált a völgyben álló kunyhója felé, hogy közben már az estéjét tervezte.
Egy barátja látogatja meg. Egy nagyon régi barátság volt ez, olyan, ami mélyen visszanyúlt a múltjába, egészen a gyermekkoráig. Élénken élt az emlékezetében számtalan találkozás vele. Vele, aki nagyon sokat jelentett neki még néhány hónapja is. Ennek azonban már vége. Olyan erő birtokában volt, ami mindent megváltotatott.
Örökre.
511. nap
Horák Árpád 