515. nap

Hosszú, vékony, fehér csík látszott az égen: mintha felszakadt volna egy sötét szövet. A csikból előtörő nappali fényességet nézte mindenki az utcában. A házuk előtt álltak, a fejüket egy irányba fordítva, és izgatottan talalgatták, mi jelent meg az égbolton a kedvenc hosszú hétvégéjükön. Túl voltak az első sokk némaságán, összevissza beszéltek, mutogattak, olyan hevesen gesztikulálva, hogy Neil elmosolyodott. Ő volt az egyetlen, aki tudta, mi az, és hogy a világon semmi oka nincs a mosolygásra. Már három órája megkapta a riasztást, mégsem indult el. Rebeccát várta, a Longsdali bázisról, de Rebecca késett.
Neil a telefonjára nézett, ami nem jelzett üzenetet. Visszament a házba, hogy beindítsa a másodlagos protokollt.