Lapos, hideg és merev volt a korong, a hangár közepén feküdt, mintha arra várt volna, hogy megvizsgálják, aztán elszállítsák. A kutatók -vírusvédelmi ruhában – úgy közeledtek felé, mint tűzszerészek egy teljesen ismeretlen bombához. Neil is lélegzetvisszafojtva állt a hangár bejáratánál, és körbe körbe nézett, hogy beavatkozzon, ha bármi történik. Arról fogalma sem volt, hogy mi is az a bármi, ami történhet, arról meg főleg nem, hogy ő mit is tehetne. A többi tudós lelkesedése azonban őt is magával ragadta, és bármire kész volt, mert tudta, hogy ez a nap bekerül a történelemkönyvekbe.
A korong kattant egyet, majd a levegőbe emelkedett, és egy méter magasan lebegni kezdett.
Neil pulzusa akkor már százhetven fölött volt.