A kardot visszalökte a hüvelyébe, a jobb lábát az előtte fekvő ló tetemére rakta, közben halotta, hogy a vér az álláról ütemesen csöpög a mellvértjére. A csata még nem ért véget, de a harcok már csak a völgyben folytak, azok is végükhöz közeledtek. Győztek. Sima győzelem volt, alig tartott két óráig az összecsapás. Az apródja mögötte állt, ugrásra készen, azt várva, hogy összeesik. Jó szeme volt a fiúnak – aki nem mellesleg az unokaöccse volt: Silan alig állt a lábán. Az utolsó ütés, amit a fejére kapott átszakította a sisakot, és felsértette a fejbőrét. A vér végigcsorgott az arcán, aztán az állán összegyűlt egy nagyobb tócsába, hogy aztán innen lehullva a mellvértjén fejezze be az útját.
522. nap
Horák Árpád 