524. nap

– Hahó! Megjöttem!
– Jó napot!
– Az biztos, hogy jónapot! Eltévesztettem a címet? Három napja még én laktam itt.
– Még most is ön lakik itt!
– Nos. Ezt viccnek szántam. Megismerem a saját házam, de azért köszönöm. Rosszul emlékszem, hogy eddig tegeződtünk?
– Hivatalos minőségemben vagyok itt. Az esti partira én szállítom az ételt. Az asszisztensét keresem.
– A medencéknél nézted? Ott tölti a napjait.
– Szia! Megjöttél! De jó! Hogy utaztál?
– Az biztos, hogy szia! Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? És miért vagy toplessben?
– Nahát! Még haza sem értél, és máris morcos vagy! Nem sikerült jól a tárgyalás a második hullámról?
– Pontosan tudod, hogy sikerült. Mi a fenét művelsz? Állj le, most! Te pedig, megtennéd, hogy hozol nekem egy baracklevet?
– Dehogy hoz! Ő nem ezért van itt! Partiszervíz cége van! És előre szólok, hogy ő jelentkezett, én csak kiválasztottam. Különben is maradnia kell. Olyan édes!
– Kérem, ne ölelje át a vállam! És ne nevezzen édesnek.
– Megtennéd, hogy kimész, amíg beszélek az asszisztensemmel.
– Persze.
– Dehogy megy! Most rögtön meg kell vitatnunk az esti parti részleteit. Ez egy nagyon fontos parti lesz. Életed legfontosabb partija. És ezen bizony neked is részt kell venned.
– Ne állj ilyen közel hozzám! És ne bámuld az arcomat!
– Talán zavar?
– És megtennéd, hogy felveszel egy felsőt? Vagy minden partiszervizessel félmeztelenül találkozol?
– Jobb lesz, ha én most elmegyek.
– Dehogy megy! Nem megy sehova! Fontos megbeszélnivalónk van.
– Inkább elmegyek.
– Szerintem is az lesz a legjobb.
– Ó! A legjobb! Hogy utálom ezt a szót! És mégis! Most zene füleimnek, hiszen van egy dolog, amiben egyetértetek.
– Maga miről beszél?
– Arról beszélek, hogy én ismerem leginkább azt az embert, akinek az esti partiját szervezem. Ismerem minden gondolatát, minden érzését.
– Vékony jégen jársz.
– Hiába nézel rám ilyen hideg szemekkel, én tudom, mi van a szívedben, szóval szíveskednétek felnőttként viselkedni?
– Nem hiszem, hogy ehhez magának bármi köze is lenne!
– Nahát! Úgy tűnik, mégis mindenki tudja, hogy miről beszélek. Egyébként teljesen megértelek, pont olyan, amilyennek leírtad: különleges.
– Na, jó! Én most elmegyek!
– Rendben. Jöjjön vissza, egy óra múlva. Kerülje meg a házat, és a hátsó teraszhoz jöjjön.
– Jó. Egy óra múlva visszajövök.
– Köszönöm! És még egy dolog! Szeretném, ha este maga is aktívan részt venne a vendégek kiszolgálásában.
– Ha ezt szeretné.
– Igen. Ez fontos nekem. Nekünk. Ugye fontos?
– Szerintem te nem tudod, mit csinálsz.
– Valóban? Akkor egy kérdés? Lesz itt ma este olyan ember, aki nem ismeri jobban partiszervizesünket, mint ő saját magát?
– Maga megint miről beszél?
– Hogy miről? A válasz egyszerű. Kifele menet a folyosón balra menjen be a második ajtón. Egy könyvtárszobába fogja találni magát. Az íróasztalon talál egy rakás könyvet. Vigyen el egyet, és olvassa el. Ez egy második világháborús napló. Ne foglalkozzon a cselekménnyel. Csak a főhősre koncentráljon.
– Rólam szól a könyv?
– Dehogy magáról! Az apjáról.