528. nap

– Visszaadod a labdámat?
– Nem érem el, neked kell idejönnöd érte.
– Nem tudsz mozogni?
– Tudok mozogni, csak nem tudok addig lehajolni a tolókocsi miatt. Tudod, combnyaktörésem volt, ezért ülök ebben.
– Mi focizni jöttünk.
– Gyere ide. megigazítom a sapkádat. Ferdén áll.
– Az apuval jöttem focizni. Én csak nézem, mert az apu szerint nekem kemény még a labda. Ezért ezzel a pirossal focizok én. Te szoktál focizni?
– Nem szoktam.
– Azért mert öreg vagy?
– Azért mert nő vagyok! A nőkhöz nem illő sport a futball.
– Nálunk van három lány is.
– Elég baj az!
– És fel tudsz majd kelni ebből a székből? Mert az apu szerint, aki ilyenben ül, az nem tud mozogni. Vagy nem így van?
– De így van. Az apukád nagyon okos. De én fel fogok tudni kelni, ahogy meggyógyulok.
– Az mikor lesz?
– Hat hét múlva.
– Hát, szia néni! Visszamegyek focizni.
– Szervusz, kisfiam!
– És a néni szerint én mikor focizhatok a nagy labdával? Hat hét múlva?
– Ha már nagyobb leszel.
– Az apu is ezt mondta. De az mikor lesz?
– Nem tudom. De ezzel a labdával is jó focizni, nemigaz?
– De. jó.
– Megjött a Márk. Megyek focizni.
– Szia.