530. nap

– Jó napot! Nem találta el a labda? Remélem nem okoztunk bajt!
– Csak a tolókocsimat találta el, ne aggódjon fiatalember, nem történt semmi.
– Elnézést, hogy megzavartuk! Ha akarja, távolabb visszük a kapukat.
– Semmi szükség rá! Nemsokára úgyis jön a lányom, és hazatol.
– Csak tessék szólni, ha addig is tudok segíteni. Nagyon szívesen.
– Kedves magától, de nem lesz rá szükség. Csak ülök itt, és élvezem a napsütést.
– Azt jól tetszik tenni. Látom, be van gipszelve a lába. Combnyaktörés?
– Igen. Látom ért hozzá.
– Azt nem mondanám. De az én nagyimnak is volt ilyen. Emlékszem, az egész család parázott, hogy nagy gond lesz belőle. De aztán a fractura pik-pak meggyógyult.
– Valóban. Idősebb korban nagyon veszélyes lehet. Nehezen gyógyul ez a törés. Nem vagyok már húsz éves. Áruljon el valamit! Miért áll ferdén a sapkája?
– Mindenki így hordja.
– Értem. Akkor ez valami olyasmi, mint hogy a lányok fociznak.
– Hát fociznak, persze. Nálunk is van három csaj. Én konkrétan miattuk járok le.
– Értem.
– Várnak rám, megyek. Jó napot!
– Viszontlátásra, fiatalember!