532. nap

– Na, végre, ügyvéd úr! Már nagyon vártam!
– Jó napot!
– Maga fog védeni engem?
– Igen. Én vagyok a kirendelt védője. Üljön le, és ne hadonásszon az asztal fölött. Nem foghatok kezet magával, nem érhet hozzám. Először van börtönben?
– Én ártatlan vagyok! Azt sem értem, mivel vádolnak.
– Üljön le, és mondjon el mindent!
– Ügyvéd úr! Én nem értem ezt az egészet. Különösen nagy értékre elkövetett csalás? Azt se tudom, az mi. Kőműves vagyok, még számítógépem sincs.
– Tizenhárommillió forintról van szó. Azzal vádolja magát az ügyészség, hogy ellopta.
– Hogy tudtam volna ellopni?
– Úgy, hogy feltört egy bankszámlát, és átutalta magának.
– Nem tettem ilyet, ártatlan vagyok!
– Mindenki ezt mondja. Ez most kevés lesz.
– Ártatlan vagyok! Maga hisz nekem?
– Nem számít, hogy én hiszek-e önnek. Az számít, mit tudnak bizonyítni.
– Hogy motiválhatnám magát, hogy felmentsenek?
– Engem az állam fizet. A maga dolga, hogy mindent elmondjon, minden részletet feltárjon, hogy megfelelően felkészülve tudjam védeni.
– Elmondok mindent, amit csak akar!