Hajnalban, háromnegyed négy előtt három perccel riadt fel, felült a sátorban, fülelt, és próbált rájönni, hogy egy az erdőből jövő zaj zavarta fel, vagy a belső órája. Megmerevedve, tágra nyílt szemmel feküdt, várva, hogy az a valami, ami felébresztette, megismétlődjön. Amikor elernyedt, és újra a takaróba süppedt, elfogadva, hogy nem vár rá kint ellenség, ólmos fáradtság tört rá, a felkarja élesen benyilalt, a szeme félig a szemhéjára ereszkedett.
Percek múlva lépett ki az erdőbe, nehezen lélegzett, a teste merev volt; nagyon nem állt készen a csúcstámadásra. De a csúcs ott volt, és várta.
Nagyon nem volt kedve elindulni.
Horák Árpád 