555. nap

– Hová mész, ostoba?
– Hát a herceghez, főpohárnok úr! A konyháról küldtek, hogy vigyem be neki ezt a kupa bort.
– Azt nem mondták a bölcs konyhások, hogy cipőt is vegyél? Vagy talán mezítláb mennél őfelsége elé?
– Hát, de mindig így vagyok én, főpohárnok úr, mióta csak megszülettem.
– Hát az eszed nem lett több, te leány, mióta megszülettél, az biztos. A herceg lakosztályába nem léphetsz cipő nélkül. Lódulj, és vegyél cipőt magadra!
– Hogy maga aztán mindent észrevesz, főpohárnok úr!
– Az a dolgom, hogy mindent megfigyeljek. Indulj cipőért!
– Az biztos, hogy maga mindent jól megfigyel. Láttam, az előbb a mellemet is jól megfigyelte.
– Ej, de felvágták a nyelved te leány! Ne szájalj itt, hanem hozz inni a hercegnek. És ne tekergesd itt a csípődet! Látom én, nincs neked ellenedre, ha megnéznek. Különben nem olyan ruhát veszel, ami hasadig ki van vágva! Anyád nem tanított tisztességre?
– Szegény jó anyám már nem él. De addig se tanított valami sokra. De ne gondolja ám az úr, hogy én olyan lány vagyok! Tudom én a viselkedést!
– Indulj már, ne a szádat jártasd! A herceg szomjas. Eriggy, végy cipőt és vidd be a bort. Szedd a lábad!