A nő leguggolt, a család kedvence mellette termett, a jövevény, aki akkor lépte át a küszöböt, megtorpant. Érdeklődve nézte mindkettejüket, Max vakkantott, izgatottan csóválni kezdte a farkát, nulla hatást kiváltva, a vendég – akit senki nem hívott – átmasírozott a lába között, egyenesen Max tálkájához ment, és jóízűen falatozni kezdett. Max két lépést hátrált, hasra vágta magát, az állát a mellső mancsára támasztotta, prüszkölt kettőt, és áhítattal nézte, ahogy megeszik a reggelijét. – Még kölyök. – Greg nem volt nehéz helyzetben. A vendégük fele akkora volt, mint egy felnőtt példány, semmi félelmet nem mutatott, és nyilvánvalóan eltévedt. Greg csak abban nem volt biztos, hogy a fél év körüli mosómedvéket is kölyöknek nevezik, mint a kutyákat és a macskákat.
577. nap
Horák Árpád 