582. nap

Bizonytalan járással közeledett, az alkoholszag csak a távolság miatt nem érződött.
– Itt lehet sört kapni?
A könyörgés és az agresszió okozott diszharmóniát a kérdésében, és volt valami szomorú abban, ahogy távozott a válasz után. Előre esett vállal, lógó fejjel baktatott a közeli bolt felé, a koszos, egykor drappszínű ballonját a sárban húzva. Délelőtt tíz óra volt, a napot szürke felhők takarták el, félhomályba burkolva a házak között megbújó teret. A nap, időnként áttörve a ködön, narancsosra változtatta a fák csupasz ágait.
A férfi semmit nem érzékelt ebből, csak ment előre, mint egy kos.
A halál felé.