Felállt, a szobájába indult, hogy felvegyen egy harisnyát, botorkálva haladt előre, az anyja megjegyzését nem fogadta be az agya, a köd, ami rátelepedett, egyre jobban elnyelte. Az ajtaját félig nyitva hagyva rogyott le az ágyára, tétován körülnézve, nem tudván, miért is jött.
– Aród? – A húga állt az ajtóban, és az állát keményen leszegve nézte őt. – Magadnál vagy?
– Hagyj békén!
A fehérneműit rejtő fiókhoz lépett, rángatni kezdte, és még mondani akart valamit a húgának, de mire a harisnyájával a kezében visszafordult, már egyedül volt a szobában. Lerúgta a papucsát, és egy hirtelen mozdulattal a bal térdéig húzta az egyik szárát. Ettől halálosan kimerült, elvágódott az ágyán, és becsukva, felidézte az utolsó találkozásukat.
(584.) Netsi 2. rész
Horák Árpád 