Aztán persze történt valami. A meghívás. A meghívás, amit először csípőből elutasított, de az kezdett egyre vonzóbbá válni. Svédország, ami egy munka, egy utazás, és még valami volt egyszerre (ezt a valamit nem tudta pontosan megfogalmazni. A menekülés szó is eszébe jutott, de ez nagyon nem tetszett neki). Szóval ott volt ez a svéd munka (az anyja szerint ez egy lehetőség volt), amire január elején válaszolnia kellett. Igent vagy nemet vártak tőle, egy döntést, ami nekik egyszerűnek tűnt, de Aród számára ez sokkal több volt: el kellett volna engednie a görcsösen markolt telefonját, és vele az álmát.
És Aród nem akarta elengedni.
Horák Árpád 