Ahogy távolodott a Karácsony, és közeledett az új év, valami megváltozott Aródban. A kínzó hiányt zavar vette át, a jövő sűrű ködbe burkolózott, és időnként – reményt adva – megmutatta magát. Aród nem örült, a tiszta dolgokat szerette, a rendet, és még valamit, ami nem akart eszébe jutni. ( Egy pszichológus egy szóval sikerélménynek nevezte volna ezt, de hát mit tudnak a pszichológusok?)
A gondolatait erővel a szilveszteri buli felé terelve, ólmos fáradtságot hozva magára, és becsületére legyen mondva: kőkeményen küzdött. Az kicsit sem zavarta, maga ellen harcol, és hogy a győzelem esélye pont nulla, vagy még annál is egy kicsit kevesebb.
Aród egy igazi harcos volt.
Horák Árpád 