Az év utolsó napja, pont úgy kezdődött, mint azok a napok, amiket később nagyon utál az ember: nagyon jól. Aród boldog mosolya beragyogta a szobát, hogy aztán elfoglalva a házat, a várost és az országot, eljusson egészen az égig. Erősnek érezte magát, és arra kérte az univerzumot (értsd: Istent), hogy tegye őt boldoggá, és vezesse hozzá gondolatai tárgyát, hogy odaadhassa magát neki.
A kérés után érezte, hogy van még valami, amit nem tisztázott, de az események elragadták, és az éjfél, és vele az új év úgy jött el, ahogy a sivatagban lenyugvó nap hozzá el az éjszakát.
Nagyon nagyon gyorsan.
Horák Árpád 