Az út mellett álló tábla szerint a következő lehajtónál kell kihajtani a reptérre. Csakhogy ők nem a reptérre mentek, Hank magában káromkodott egyet, és a navigációra nézett, ami szerint tizenhét perc volt hátra az uticéljukig. Ez nem lehet jó. Az a rohadt kölök már megint hozzányúlt a GPS-hez!
– Susan! Mondtam, hogy ne hagyd a gyereket a kocsiban játszani!
– Csak addig volt bent, amíg bementem a pelenkázótáskáért!
– Azt raktam be először!
– Honnan tudtam volna? – Susan arcán kedves mosoly terült szét – Mi történt, drágám? Átállította a navigációt? Hova megyünk?
– Nem a nagynénémhez, az biztos! Egyáltalán hogy képes két évesen erre?
– Ne beszélj úgy róla, mintha itt sem lenne! – Susan magyarázkodása szelíd rosszallásba fordult.
– Kincsem! Apa szeret téged, tudod, ugye? És az biztos, hogy rohadt okos vagy! – Hank hátrafordította a fejét, és a lányára mosolygott. Lilian buzgón bólogatott, mikozben még a reggelijéből megmaradt perecet rágcsálta.
Hank előre fordult, kitette az indexet, és átsorolt a benzinkúthoz vezető sávba. Nem akarta menet közben babrálni a GPS-t. Mióta apa lett, felelősségteljesen viselkedett, olyannyira, hogy az időnként még önmagát is meglepte.
– Ha már itt vagyunk, tankolok is. Kérsz valamit a shopból, drágám?
– Nem fogunk elkésni? Latetitia néni nem túl türelmes, ha késésről van szó.
– Majd azt mondom, hogy dolgoznom kellett. Úgy is azt hiszi, hogy én vagyok a munka hőse. – Hank megérintette Susan combját, majd lendületesen kiszállt az autóból. A kutas felé intett, az kérdés nélkül fordult vissza az épület felé. Hideg téli nap volt. Hank kivette a csomagtartóból az akkurátusan behajtogatott kabátját, és úgy döntött, hogy ezúttal a jobbik benzinből tankol. Még akkor is, ha az autópályán fél dollárral drágább gallonja.
Miközben a benzin folyt a tankba, Hank többször bekopogott a kocsi hátsó ablakán, minden alkalommal nevetésre késztetve Liliant, aztán felpillantott az égen egyre sötétebbé váló felhőkre, és úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy bármi is elrontsa a napját.
594. nap
Horák Árpád 