A második sorban ültek, a kiemelt vendégek mögött, abban a sorban, ahol minden széken – elegáns betűtípussal – nyomtatott névtáblák jelezték a helyfoglalást. Ien nevét persze elírták, mint mindig, ritkán boldogultak a Kwirsorbieskyvel, és bár a neve lengyelesen hangzott, Ien izlandi volt. A név a lengyel dédapja öröksége volt, amit imádott és gyűlölt egyszerre. Izlandon, ahol tíz éves koráig élt, senki nem akadt fenn a nevén, természetesnek vették, hogy így hívják. A gondok a Berlinbe költözés másnapján kezdődtek. Az iskolai beiratkozásnál háromszor is elírták a nevét, ez elterjedt, örökre megbélyegezve őt.
Az idők végezetéig.
Horák Árpád 