Egy óra sem telt el, amikor a férfi kilépett a szobából a hátsó ajtón. Nem ott távozott, ahol a nő bejött.
Ahogy lelépett a lépcsőről a lába alatt megreccsent a hó. Hidegnek találta azt a január délutánt a nő forró teste után.
Többször erősen kifújta a levegőt, élvezve, hogy látszik a lehelete. Játékos kedvében volt.
Még visszanyúlt, hogy megérintse a konténerház szélét, csak aztán indult el a kocsija felé.
Ez a nő! Megbabonázta. A sok üres, felszínes, betegesen rivalizáló ismerőse után rátalált valamire, amitől azt hitte, nem is létezik.
Beinditotta az autót, besorolt a forgalomba, magában egy dalt dúdolva.
Csak veled.
Horák Árpád 