Valamivel több, mint három hét volt hátra a kritikus időpontig. Bár csak feltételezés volt, amit bizonytalan, neten fellelhető adatok is csak részben támasztottak alá, Ient nyomasztani kezdte a dátum. A cselekvés hiányából adódó félelme felerősödött, Susan hiába nyugtatta, eluralkodott rajta a pánik, amire teljes passzívitással reagált. Ez persze, mint a 22-es csapdája, örvényként vitte egyre mélyebbre, teljesen eltávolítva őt a céljától. A napok egy-egy késszúrást hátrahagyva múltak el, nem hozva semmit, csak rombolva, pusztitva teltek, mint az ablakot beborító jégvirág, ami kizárja a fényt.
A rosszullét, ami gyakrabban tört rá, mint szerette volna, figyelmeztette ugyan, de nem hatott rá ez sem.
Már semmi nem hatott rá.
Horák Árpád 