A gxalogátkelőhely bordó festékkel körbefestett fehér csíkokkal készült, ami esős napokon korcsolyapályává változtatta az úttestet az iskola előtt. Több újság is cikkezett róla, hogy a lelkes kezdeményezés törvényellenes volt, így aztán hagyták lekopni a festéket, így oldva meg egy huszárvágással a problémát.
Azon a napon, amikor John először járt arra, nem volt ilyen probléma. Harminchét fok volt, trópusi napsütés és százszázalékos páratartalom. Megjelentek a miniszoknyák, a napszemüvegek és az boldog mosoly, ami csak a nyár közepére volt jellemző.
Aznap, március tizenkettedikén, amikor az emberek élvezték a tavaszi nyarat, semmit nem sejtve a jövőről, minden megváltozott az atomerőműben.
Csak John tudta egész Chicagóban, hogy menekülni kell, minél messzebbre.
És minél gyorsabban.
Horák Árpád 