Kék farmer és világoskék felső volt rajta. Egyedül vágott át a téren, a térnek inkább széles sétálóutcára hasonlító részén, és bár nagy volt a tömeg, egyből feltűnt Joshnak. A járása, az előre hajló felsőteste és persze a ritmus.
Josh akkor értette meg, hogy ez a ritmus volt az, amit már néhány találkozás után vonzónak talált benne. Zenélt minden, amit csinált, harmóniát sugározva felé, ez földöntúlivá tette, kiemelte a többiek közül, és úgy kötötte Joshhoz, hogy az nem tudott szabadulni.
Mondjuk, nem is akart.
Még soha nem érezte ilyen közel magát valakihez. Valakihez, akit egyáltalán nem ismert. Még.
Mert akkor úgy döntött, meg fogja ismerni.
Horák Árpád 