A naplójába írta be, amit egy hete újra elkezdett vezetni, sietős betűkkel, mert a pizzafutár már türelmetlenül kopogott az ajtón. Nem nyitott ajtót, be akarta ezt fejezni, és amikor elkészült, csak nézte az olvashatatlan, egymást követő szavakat. Kérlek! Ez volt az utolsó szó. Mint egy ima, ami elindul Isten felé az ámen után, ez a kérés is elindult, hogy hullámokat keltve – a lelkében -, megváltoztassa a világot. Jobbá tegye, hagyva nőni a növényeket, virágozni a virágokat és beteljesülni a szerelmeket.
A kérés elindult, és mint falról visszapattanó eltévedt lövedék, gellert kapott, félelmet keltve, értelmetlenné téve a vörösben játszó naplementét, összetörve az álmait.
(610.) Kérés
Horák Árpád 