A lovak futnak, az emberek szaladnak. Menekülni kell, jön az árvíz. Jön az árvíz, és elsodorja a partot, a házakat, a várost. A hullám robog, megy, pusztítani fog. Elpusztítja a partot, a házakat, a várost: az életet. A hullám odacsap, mint kalapács az üllőre, törve-zúzva fát és bokrot. És embert. A házak állnak, mint a várak, de a hullám jön. Jön, közeledik, támad – mint egy hadsereg. Pozdorját csinál a fából, téglát a házból, húst és csontot az emberből.
A lovak vágtatnak, az emberek rohannak. Inuk szakad, izmuk fárad, a szemül hátul. Hol az ár? Az ár közeledik. Az ár elér, elpusztít. Az ár győz. Nincs ellenfél.
A nap felkel, és lemegy. Felkel és lemegy.
A lovak poroszkálnak, az emberek sétálnak. Az élet folytatódik.
616. Nap
Horák Árpád 