Nem áll fel, pedig tudja, hogy kellene. Nem áll fel, igazi harcos ő, ide is győzni jött, most is harcol. Soha nem adja fel, inkább oldalra néz, és tetteti az értetlent, a végsőkig kivárva akarja mutatni az erejét, mint az előző szünetben is, amikor a vezér körül sündörgött – tudatában a formás fenekének –, nem tudva mit gondolnak róla a férfiak. A mosoly téveszti meg, azt hiszi ez siker, pedig nem, ez csak egy skalp lesz – annak is könnyű. Aztán ott van a másik kolléganő, az irányításkényszeres, a magát mutatni akaró, könnyen sértődő, ítélkező, csak a hátad mögött beszélő, és persze a kedvenc az új fiú, félelemmel a hangjában, arrogánsan, lazának tűnve, ostobán, a jeleket nem látva. Két defekt egy hét alatt.
A vakság netovábbja.
624. nap
Horák Árpád 