A piros pöttyös labda hangos csattanással vágódott a sárga műanyag csúszda oldalának, olyan puffanással, mintha gyomorszájon vágtak volna valakit. A játszótér park felüli részén, a padon ülő nő összerándult, a babakocsit tartó keze remegni kezdett, és a nő úgy tekintett körbe, mintha a harmadik világháború első atomvillanását várná. A gyerekek is lelassultak, abbahagyták az őrült rohangálást, lassú, bizonytalan sétába kezdtek a fejüket az ég felé fordítva. Bármikor máskor élvezték volna a meleg eső első, kővér cseppjeit, de ez a nap más volt, mint a többi. Volt valami a levegőben, valami a robbanás előtti csend és halál baljós keverékéből.
Péntek tizenharmadika volt.
632. nap
Horák Árpád 