A polip ült középen, a két hónap alatt elkészült nyolc karral. Az út rövid volt, és úgy tűnt, nem ment át az üzenet. Nathalie mereven nézte a vezetőülés háttámláját, nem fordult Gregor felé, a nyilvánvaló vonzódás mégis a kocsiban tartotta őket. Gregor beszélt, nem akarta, hogy a pillanat véget érjen, egyszer már elvesztette Nathaliet, ez a nap pedig alkalmasnak tűnt, hogy most ne csessze el.
Szilveszter volt.
Az a nap, amikor minden mondat a helyén van, amikor a pillantások összekapcsolódnak, és amikor a szerelmes üzenet célba ér. Ezerkilencszázhetvennégy volt. Senki nem gondolta, hogy ez a nap bekerül a történelemkönyvekbe.
Csak Nathalie.
Horák Árpád 