Nem látom a hidat, nem a két ablakot elválasztó széles fehér műanyag zavar, köd van. A Duna is alig látszik, szokatlan ez április elején, ilyenkor már melegek a reggelek, még Buda magasabban fekvő részein is. A nap homoksárgára festi a ködöt, de áttörni nem tud rajta. Még a harc elején tartunk, végül ő lesz a győztes, mindig így van.
A kávé illata újra és újra az orromba csap, a bögre forró, de a csend az irodában nem késztet ébredésre. A kolléganő késni fog, hajnalban jött az üzenet, a gyereket viszi orvoshoz. Három hete jár óvodába. Ma nem megy. A nagymama fog vigyázni rá.
644. Nap
Horák Árpád 