646. nap

Petúnia. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom megjegyezni a nevét. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy petúnia, ami biztos, hogy egynyári virág (ennek nem szóltak, öt éve virágzik az ablakban), és a szabadban kell tartani – szakszóval: ki kell ültetni. Hát ez itt elmaradt, egész évben ontja a piros-rózsaszín virágokat, és a hatalmas leveleit az ablak felé fordítja, minden porcikája arra törekszik, mint egy inda, a szomszéd pálmát és az ablakkeretet is átkarolja. Öt év boldogság után két hónapja visszahúzódott, három szárat is ledobott, csak egy teljesen friss hajtás maradt meg, ez is csak azért, hogy bosszantson. A petúniának ugyanis nem zöld a levele. Teljes tévedésben éltem, hogy a zöld az zöld, és nem sötétbordó, és főleg nem sárga vagy barna, vagy –leginkább – ennek a kettőnek a keveréke. De zöld sehol. De tényleg. Tíz perce nézem, és sehol egy zöld pötty. Semmi. Barna, sárga, bordó, vörös, szürke, fekete és egy kis fehér. Ezek álcázzák magukat zöldnek.