648. Nap

Huszonhét évvel ezelőtt történt, akkor, amikor még mindketten vékonyak voltunk, és hittük, hogy bármi lehetséges. Karácsony este volt, a nagyobb szobában kínos renddel, lelkesen – és ízlés nélkül – feldíszített fenyőfával, túl sok ajándékkal a gyerekeknek, és ízetlen, hagyományosnak kinevezett ebéddel. Kifelé fordultunk, mindketten, te is, én is, mutattuk a világnak, hogy felnőttek vagyunk, jómódúak, minden allűrtől mentesek, távol a sznobok világától.
Egy olyan pillanat volt ez, amit egy filmrendező sem tudna érdekfeszítően bemutatni, mégis megváltoztatta az életünket.
Egy kismadárral kezdődött az egész. Egy széllökés csapta az ablakhoz, szerintem Isten küldte, hogy segítsen nekünk. Nem bírta már elnézni, hogy szerencsétlenkedünk.
És tényleg csak ennyi kellett.