A nap a fák mögött nyugodott le, langyos, őszi szél fújt, a levelek pirosba váltottak, a gyalogúton vastagon állt az avar, hangosan zizzenve fel minden lépésre. János a harmadik körét rótta, a reverendája seprűként igazgatta a földre hullott leveleket, ő a füzérjét morzsolgatva lépkedett, kizárta a külvilágot, és a reggeli utáni beszélgetésen gondolkodott. Az apát északra akarja küldeni, a hugenottáktól hemzsegő Írisz folyó fölé, hogy ott alapítson új kolostort. Ez már a negyedik kísérlete lesz a rendnek, az eddigi három csúfos kudarcot vallott, halottakat, pusztulást és sok új ellenséget hozva. Esélytelen küldetés, így vélekedtek a társai. Tulajdonképpen egész életében erre várt.
Megfordult, és elindult a körfolyosó felé, hogy bejelentse: vállalja a megbízást.
649. Nap
Horák Árpád 