Harmadszor futott neki a bika, mint aki soha nem akarja feladni, fújtatott, kapart, aztán nekirontott a piros-fehér csíkos hordónak. Az pilleként emelkedett a levegőbe, közel háromszáz kiló vas és fa, repült, aztán két fehér vascső közé szorult, örök időkre beékelődve. A közönség csalódottan hördült fel; többet akartak a pénzükért. Vért, halált kívántak, előtte persze ádáz küzdelmet, vad csatát az ész, az értelem és a puszta erő között. Erre az a rohadt hordó a második percben beszorult a nézőteret védő korlátok közé. Ennyi. Úgy nézett ki, hogy ezzel vége is a még el sem kezdődött mulatságnak.
Nem így történt. És azt a napot senki nem fogja elfelejteni.
653. Nap
Horák Árpád 